A szemüveg története [I. rész]

A mindennapi életben már olyan megszokottá vált a szemüveg, hogy bele sem gondolunk milyen nagy múltra tekint vissza. Szinte fel sem tűnik ha valaki szemüveget visel, olyan természetessé vált az életünkben. De ez nem volt mindig így. Lássuk, hogyan jött létre ez a csodás szerkezet, ami nélkül az életünk nem lenne teljes. :)

 

 

 

 

A mai napig kérdéses, hogy ki és mikor találta fel a látást javító lencséket. Az tény, hogy maradtak fenn arra vonatkozó írások, hogy milyen eszközöket használtak az olvasás illetve a látás megkönnyítésére. Egyes feljegyzések szerint már az ókori rómaiak is alkalmaztak sötét színű kristályokat, hogy megóvják szemüket az erős napfénytől. Ezt a megoldást tekinthetjük a napszemüveg elődjének is. De hasonló elgondolásból alkottak az eszkimók is a bálna csontjából "napszemüveget". A csontra két apró lyukat vájtak, majd a csontot a szemük elé helyezték, így nem vakította el őket a hóról visszatükröződő napfény.

Annyi bizonyos, hogy maga a szemüveg feltalálása nem igazán köthető egy emberhez. Szép lassan alakította, tökéletesítette ezt az eszközt az emberiség.

Az első forrás szerint Alhazen (965-1039) arab tudós állapította meg, hogy az üveggömbszeletet nagyításra lehet használni. A szeletet a könyvre helyezve megkönnyítette az olvasást.  Ez az "olvasókő" nevet kapta, amit manapság is használunk, de visolet néven ismeretes.

A XIII. századi Angliában is szintén ismerték az "olvasókő" nagyító hatását. Roger Bacon (1214-1294), egy oxfordi ferences szerzetes, 1267-ben írta le először a planconvex lencse előnyét. A szem elé helyezve a meggyengült szemek a kisbetűket is kellő nagyságban látják. Így az idősebb generáció ismét alkalmas a közeli munkára. Emiatt Bacon-t a szemüveg "feltalálójaként" tartjuk számon.

A Szent Katalin kolostor Krónikájában firenzei és pisai szerzők lejegyezték, hogy a domonkosrendi szerzetesek lencséket használtak látásuk javítására. 1300 környékéről már vannak feljegyzések, amelyek a szemüvegekről szólnak. Alessandro Della Spina nevű szerzetes például saját kezűleg készített "szemüvegeit" adta ajándékba rendtársainak. Később, 1535-ben, német területen, Nürnbergben megalakult az első szemüveget készítő céh is.

 

Európán kívül...

De mi volt a helyzet Európán kívül? A XV. században spanyol hittérítők eljutottak Kínába és Japánba is. Megdöbbenve tapasztalták, hogy itt már ismerik a szemüveget. Azonban a cél egészen más volt vele, mint európai társával. A keleti szemüveg hatalmi jelkép volt, emellett spirituális jelentőseggel bírt. Minél díszesebb, színesebb és vastagabb volt a keret, és a lencse, viselője annál gazdagabbnak és rangosabbnak számított.

 

Miért terjedt el mégis lassan?

A szemüveg nagyon lassan terjedt el, ha úgy nézzük már a XIII. században feltalálták, de mivel alacsony számú volt az a réteg, akinek szüksége volt rá, nem lett robbanásszerű a használata. Csak a kolostorokban voltak szükségesek, hiszen ott írtak és olvastak a szerzetesek.

A könyv nyomtatásának feltalálásával (1445) ugrásszerűen megnőtt az írni-olvasni tudók száma, így a szemüveg is egyre fontosabbá vált. Ekkor kezdődött meg a szemüveg lassú és komótos fejlődése.

Az "olvasókőtől" ezek után eljutottunk egészen a monokliig (Monokel), amit pedig közvetlenül a szem elé kellett helyezni. De ez még mindig nem a végleges formája volt a látást segítő eszköznek...

 

A jövő héten, cikkünk második részéből kiderül, hogy a szemüveg, hogyan jutott el mai, száras, fejre helyezhető formájához! :)

Ha érdekelnek további cikkek hasonló témában, akkor kövesd blogunkat vagy nézd Facebook oldalunkat! :)

 

Szólj hozzá!

Sorry, you must be logged in to post a comment.